A hosszúkardok éjszakája – villogott a Federschwert a PTE-n
2010. június 14.
Idén áprilisban harmadszorra rendezték meg a PTE Harcművészeti Bemutatót a Balassa kollégium tornatermében. A szokásosnak mondható felhozatalon kívül – kyokushin karate, kempo, wing tsun, muay thai – egy szokatlan bemutatóval is találkoztak az érdeklődők. Ez a hosszúkard-vívás volt, amelyet a Medikus Sportkör prezentációjában láthattunk. A bemutató után az MSK mesterével, Pap Mártonnal, és egyik oszlopos tagjával, Kovács Ákossal beszélgettünk.
Pécsi Bölcsész: Honnan indultatok, hogyan lett egyszerre egy hosszúkard-vívó társasággal több az egyetem?
Pap Márton: Ezt a Medikus Sportkörös szerveződést még Ákossal kezdtük. Kijárogattunk vívni egy benzinkút mögé Pécsett, aztán egyszerre azt vettük észre, hogy szaporodnak az emberek körülöttünk. Sokáig nem szerettük volna az egészet bejegyzetlenül űzni, és - okulva a Mortimer esetből - jobbnak tartottuk, ha minél előbb hivatalossá tesszük a dolgot. Más részről is érdemes volt hivatalos vizekre terelni a tevékenységet, mivel ezután az edzéseinkhez termet is használhattunk. Ez év szeptemberében gondoltunk egy merészet, és meghirdettük a vívást testnevelésként, amit hat fő tudott felvenni.
PB: Mikor kezdtetek kijárni vívni?
PM: Nagyjából két éve, mikor Ákost szemen szúrták egy fellépésen (nevetés). Egy ilyen hobbinál vannak ehhez hasonló mérföldkövek…
PB: Hosszúkardvívásban?
Kovács Ákos: Nem, egy hagyományőrző társulattal voltam fellépni, ott történt a baleset, de semmi komolyabb következménye nem lett, csak kissé kalózosan festettem. A hosszúkardvívásnál mindkettőnknek volt már némi háttere, nem kezdőként ugrottunk bele a dolgokba. Marci a pesti Mathias Rex Hagyományőrző Egyesület tagja, én pedig a kaposvári Fekete Hollóknál vagyok.
PB: Mindenkinek van hagyományőrzős múltja a csapatban, vagy akad köztetek úgymond friss ember is?
PM: Valakinek van, valakinek nincs. Ha nincs hagyományőrzős munka mögötted, az szerencsésebb, mivel nincsenek olyan beidegződések, amelyek a fellépős vívásra jellemzőek. A fellépés teljesen más, a kard vastagabb, nehezebb, szemben az általunk használt könnyű gyakorlókarddal, amely arra való, hogy ténylegesen kijöjjön a vívótechnika. A hosszúkard-vívásnál el akarod találni az ellenfeled, és nem kell visszavenni az erőből, a sebességből, hogy ne fájjon az ütés. A technika teljesen autentikus, a mozdulatokat a 14-15. századi német és itáliai vívókódexek alapján rekonstruáltuk.
PB: Ha valaki a bemutatót látva azt mondja, hogy ki szeretné próbálni ezt a fajta harcművészetet, de életében nem fogott még kardot, volna rá lehetősége?
PM: Ahhoz, hogy valaki kipróbálja magát a hosszúkardvívásban, szüksége van olyan alapvető dolgokra, mint a hosszúkard (Fechtfeder vagy Federschwert), vívómaszk, valamint vastag ruha, amely felfogja az ütéseket. Ebből a ruha a legegyszerűbben megvalósítható, az előbbi kettő már problémásabb. Maszkot még lehet venni itt-ott, a kardokat viszont Pécsett legegyszerűbben tőlem lehet beszerezni, amelyből összesen hat van, így jelen állapotunkban hat főben maximalizálódik a létszám.
PB: Mennyire tartjátok a vívást egyfajta zártkörű sportnak, illetve mennyire szeretnétek bővíteni a létszámot?
PM: Természetesen szívesen látjuk az érdeklődőket, de azt figyelembe kell venni, hogy az eszközeink limitáltak, jelenleg csak hat főt tudunk ellátni. Következő félévben is elérhető lesz testnevelésként a hosszúkardvívás szintén hat főnek. Ha netán elkezdenénk kinőni ezt a szűk baráti létszámot, akkor majd elgondolkodunk, hogy hogyan tovább.
Hozzászólások (0)
Szólj hozzá!