Cheap Shit Pécsett - Turbo

Április 16-án tartottátok a lemezbemutató koncertet az A38-on. Hogy sikerült?

Nagyon nagy megtiszteltetés volt a számunkra, hogy egyáltalán lehetőséget kaptunk erre, szerintem kevés zenekar tudja azt megcsinálni, hogy az A38-on tarthatja a lemezbemutatóját. Általában valami féreglyukban tartják, ilyen húszfős helyeken a bulikat. Nekünk szerencsénk volt, a budapesti közönség megtisztelt minket annyira a figyelmével, hogy számíthattunk arra, hogy egy hajónyi ember le fog jönni. Ötszázan voltak a hajón, ami meg magát a produkciót illeti, hát van még mit gyakorolni, fejleszteni. Nem nyújtottunk 100%-ot, még ilyen idézőjeles stresszhelyzetben soha nem voltunk, hogy csak ránk, csak a mi lemezbemutatónkra ennyien eljönnek. Úgy érezzük, magunkhoz képest egy 70%-os koncertet adtunk, de a közönség ezt is elfogadta és szerette. De a következő biztos sokkal jobb lesz.

Magára a lemezre milyen közönségi reakciók érkeztek?

Teljesen meglepődtünk, mi sokkal több negatív kritikát meg beszólást vártunk, mert igen kritikus a hazai internetes társadalom, de érdekes módon egy-két negatív véleménytől eltekintve nagyon pozitív volt az album visszajelzése. Próbálnak minket betenni ilyen skatulyákba, aminek persze van is létjogosultsága. A hazai Mars Voltától kezdve a Foo Fightersen át az Iron Maidenig voltunk mi már minden. Ennek amúgy örülünk, hogy külföldi bandákhoz hasonlítanak minket. Valóban vannak hatások, ez elvitathatatlan, mi nagyon szeretjük ezeket a zenekarokat, de mi azért azt gondoljuk, hogy ha valamitől működik a Turbo, akkor az az eredetisége, a mi személyiségeink összessége. És ha ez érdekes az emberek számára, akkor rájönnek majd, hogy nem Foo Fighterst kell mondani, meg Mars Voltát, hanem egyszerűen Turbot. Ez lenne az igazi elégtétel – de lehet, hogy ehhez még nem vagyunk eléggé felnőve, nem elég erős az album, meg még keressük is az utunkat. Aki ismeri a zenekart korábbról is, az tudja, hogy a lemezanyag nagyrésze már megvolt korábbról, a jelenlegi felállással két dal született, a két sláger, a Heavyweight Promises és a Shine On. Szerintem a következő albummal fog ez a zenekar igazán megérkezni, de nagyon örülünk annak, hogy ezt a debütáló, kísérletezgető albumot ilyen nagy szeretettel és előítéletek nélkül fogadták. Nagyon sok építő kritikát kaptunk, ezekre próbálunk odafigyelni és ebből is építeni a produkciót, reméljük, hogy a második album egyfajta kiteljesedést is hoz majd.

A debüt EP-teket, a Boarman Sessionst Németországban vettétek fel a Helloween stúdiójában, a nagylemezt viszont itthon. Mi volt a váltás oka?

Az EP-nél azt gondoltuk, hogy majd Németországban úgy nyúlnak hozzá az anyagunkhoz, ahogy itthon nem. Valóban így történt, tényleg nem úgy nyúltak hozzá, viszont a mi zenénkhez pont ellentétesen kellett volna. Nagyon steril lett a végeredmény. A Turbo zenéje egy nagyon érdekes kémia, együtt vettük fel a lemezt, élő minden amit hallasz, az éneket kivéve. Németországban is élőben vettük fel, de a végeredmény mégis olyan volt, mint egy nyers stúdiófelvétel. Egyszerűen kiölték a zenéből a lelket, kinyírták ezt a kémiát. Imádtunk velük dolgozni, de valamit elvettek, ami fontos volt. Mi nagyon szerettük volna, hogy az első lemeznél benne legyen ez a garázsos-próbatermi feeling. És ebből kell kiindulni, hogyha az élő játék erejét fel tudod vinni a lemezre, akkor jó a zenekarod, akkor nem tudsz hibázni. Németországban nem értettek meg minket, egyből elkezdtek gondolkodni ebben a profi dologban, ami számunkra idegen volt. Itthon meg többen is élőben nyomják fel. Olyan jó zenészek vannak Magyarországon jazzben, meg mindenben, és nem azért van benne lélek, mert profi zenészek, hanem azért, mert élőben játszották fel. Vagy hallgass meg egy Led Zeppelint, egy korai Black Sabbathot, vagy a Pearl Jamet. Ezek élő felvételek, együtt lélegzik a zenekar. Mi is ezt szerettük volna, hogy sokkal élettelibb legyen a felvétel, ezért maradtunk most itthon. Amúgy meg persze legszívesebben mennénk Amerikába Rick Rubinnal dolgozni, de ez még kicsit várat magára. (nevet)

Az EP-n szereplő One More Time című számotok belépőt jelentett a hollandiai EuroSonic fesztiválra. Itt milyen tapasztalatokat szereztetek?

Nagyon felemásak az érzéseim. Maga a fesztivál fantasztikus volt, jó volt játszani, aki teheti, menjen ki és nézze meg mert nagyon sok színpadon lehet eszméletlenül sok zenekart látni. Az meg, hogy a magyar delegáció mit és hogyan képvisel, arról én nem ejtenék szót, ez nagyon szakmai. Igazából én azt éreztem, hogy Magyarország zenediplomáciailag túl pici ország ahhoz, hogy beleszóljon az európai zeneiparba, és azt láttam, hogy egy ír, egy svéd, vagy egy finn zenekarnak sokkal nagyobb létjogosultsága van, mint egy magyarnak. És ez nem biztos, hogy ezeknek a – mondjuk így, zenediplomatáknak a hibája, lehet az is, hogy a magyar zene olyan, mint a magyar foci. Ott a helyünk ahol vagyunk, amiatt ahogy játszunk. Csakhogy szerintem vannak itt olyan zenekarok, akik igenis európai színvonalúak – kint meg láttam olyan zenekarokat, akik nagyon rosszak voltak, mégis rengetegen voltak a koncertjükön. Ez csakis menedzselés kérdése. Ebben is van még mit fejlődnünk, nem csak zeneileg.

Találkoztatok kint valami külföldi továbblépési lehetőséggel, amit meg tudtok ragadni?

Igen, találtunk pár embert. Igazából nekünk az elejétől fogva épült valami belga-holland irányú kapcsolatrendszerünk és most szervezünk egy benelux turnét. Reméljük, hogy összejön, de hát annyi zenekar elmondta már, hogy „itt- meg itt fogunk játszani”, és nem lett belőle semmi, hogy mi egyelőre csak bizakodni merünk. Amikor meglesznek már a turnédátumok, akkor természetesen fogjuk majd mondani, de egyelőre abban a fázisban vagyunk, amikor a szervezés tart. Szerintünk a zenekarban van annyi, hogy megérdemel egy kisebb Európa-turnét. Amúgy nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy a senki földjéről támadunk. Olyan esélyekkel indulunk, mint mondjuk egy üzbég zenekar, ami idejönne magyar népzenét játszani. Nekünk is a mocsokból kell feltörnünk, de a kintieknek megvan a tapasztalatuk és a szakértelmük ahhoz, hogy igazán profin leszervezzék a koncerteket. Azt reméljük, hogy mindenki, aki a zenénkre fogékony lehet, az tudni fog a koncertről és eljön – magát az utazást és a zenélést meg mindenképpen élvezni fogjuk.

Hogyha felmerülne a lehetőség, hogy kint csináljatok karriert, kiköltöznétek?

A zenekar egy része már élt külföldön több évig, van némi tapasztalat, szóval ha lenne ilyen lehetőség, akkor mindenképpen megpróbálnánk. De hát ez akkora science fiction amiről beszélünk, hogy szinte lehetetlen. Ma már a világ annyira egybeforrt, hogy teljesen mindegy, hogy hol élsz. Mindenhol fel tudsz ülni egy repülőre, mindenhova el tudsz jutni egy nap alatt. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a menedzsmented annyira szeresse a zenéd, amennyire te szereted. Ergo, hogy a menedzser a zenekar plusz egyedik tagja legyen. Ez a rohadt nehéz. Nekünk nagyon nagy szerencsénk van a MamaZone kiadóval, akik mint saját gyereküket nevelik ezt a zenekart, bárhova megyünk, jönnek velünk. Ha egy ilyen testvért találnánk külföldön, csak akkor lenne értelme kimenni. Ameddig nincs meg egy ilyen összetartó háttér kint, addig nem érdemes költözésről beszélni szerintem, mert ennyire fontos, hogy ott álljon mögötted a csapat, aki szervez, aki intéz.

Februárban, a Budapesti Filmszemlén mutatták be Gömör Tamás filmjét László Károlyról (ő egy Amerikába emigrált író-műgyűjtő volt, aki kapcsolatban állt a beat mozgalom legendás alakjaival, Timothy Learyvel és Allen Ginsberggel is – a szerk.). Ennek a dokumentumfilmnek a ti dalaitok szolgálnak filmzenéül. Ez hogy jött össze?

Minket is meglepett a dolog, mi akkor értesültünk róla, amikor a Tamás már bemutatta a mozit és küldött egy linket, hogy hello, itt a film. Ez óriási megtiszteltetés számunkra. A Tamás egy régi barátunk, többször játszottunk együtt a zenekarával (Fugu), őt meg fogta a zenénk és úgy gondolta, jól passzolna a filmjéhez, ehhez a hippi vonalhoz, amiről szól. Ez kurva jó és örömmel adtuk oda a számokat. A film egy nagyon érdekes és értékes emberről szól, érdemes megnézni, nagyon viccesek benne a történetek.

Terveztek egy új klipet a My World’s on Fire című számra. Ez mikor lesz látható?

Most megvétózlak, mert mégsem biztos, hogy erre csináljuk a klipet. Kicsit át szeretnénk rajzolni a zenekar életét, mert nem tetszik nekünk, hogy beleraktak ebbe az indie popos, One More Time-os, My World’s on Fire-ös skatulyába. Aki eljön egy koncertre, az tudja, hogy ez valójában progresszív rockzene tele improvizációval, és mi ezt a progresszív vonalat szeretnénk továbbvinni. Ezért gondoltuk úgy, hogy inkább a Heavyweight Promisesre csinálunk klipet, a megjelenése pedig május végére-június elejére várható.

Mi a klip koncepciója?

Próbálunk visszamenni a hetvenes évekbe. (nevet) Régi kamerákkal vesszük fel ahogy játszunk és közben mögénk vetítenek mindenfélét. Ez egy blue boxos történet lesz és a hetvenes évek Ki mit tud?-jait próbáljuk feleleveníteni benne. Jó retro feelingű lesz.

Az volt a tervetek, hogy egy éven belül két albumot hoztok ki. Az első most jelent meg év elején – hol tartotok a másodikkal?

Ez jó. (nevet) Valójában ez egy tréfa volt, de érdekes, hogy ehhez képest sok szám már meg is van a második albumhoz. Szeretnénk minél hamarabb megírni és rögzíteni, reméljük lesz is rá anyagi keret. Ez már egy új irányt jelent a bandának, összeszedettebb, érettebb és szerintem egy sokkal izgalmasabb képet fog adni a zenekarról. Mi mindig olyan zenét fogunk játszani, amit szeretünk, nem alkuszunk meg. Koncepciózus sláger nem lesz, az is lehet, hogy négy tizenhat perces szám lesz rajta. Ezt még nem tudjuk, az lesz, ami jön, amit a zene megkíván. Lehet, hogy ezúttal mi is megpróbáljuk a sávonkénti felvételt, ha olyan rétegzett lesz a zene, hogy nem lehet élőben feljátszani. Ami most a legjobban izgat bennünket, az egy júliusi felvétel, ez a rádió 8-as stúdiójában fog elkészülni. Ez egy akusztikus session, harmincfős koncert lesz limitált jegyekkel, és vendégművészekkel. Nem akarom elkiabálni, de valószínűleg jön Both Miki a Naprából, ő velünk volt a hajón is, meg jön a Muzsikásból is pár ember – beviszünk egy népzenés vonalat a zenénkbe. Ez egy MR2 Akusztik koncert lesz. Nekik nagyon sokat köszönhetünk, számolnak velünk, a Szigeten is az MR2 színpadon vagyunk. Olyanok mellett lépünk majd fel, mint a Kiscsillag, a Kolin, vagy a Péterfy Bori, szóval az alternatív vonal mellett minket is beengednek. Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés és bízom benne, hogy sikerül egy ilyen közönség előtt is bizonyítanunk.

Mivel az egy év-két album dolog vicc volt, kicsit félve teszem fel a következő kérdést. A honlapotok még nem él, de megígértétek, hogy majd egyszer, valamikor elindítjátok, meg azt is, hogy az albumotokat majd letölthetővé teszitek rajta. Ezt akkor el lehet hinni?

(nevet) Igen, ez abszolút így van, mindkettő igaz. Hogy mikor, azt nem tudjuk, ez teljesen kaotikus. Valóban kéne egy honlap, mert a banda ugyan két siteon is elérhető, de kéne egy normális, folyamatosan frissülő Turbo honlap is. Nemsokára komolyabban is elő fog kerülni ez a téma, de ahogy a zenekart ismerem, ez akár évekig is elhúzódhatna. Annyira a MySpace világában élünk, hogy ezen mérjük le azt is, hogy hányan néznek meg minket, viszont most már tényleg összeszedjük magunkat és tényleg megcsináljuk a honlapot. A lemez letöltéséről meg annyit, hogy szerintem a nyár vége felé, augusztusban, ha esetleg elindul addigra az a bizonyos honlap, akkor azon, ha nem, akkor egy másik fórumon elérhetővé fogjuk tenni a Turbo lemezt mindenki számára. Nem az volt vele a cél, hogy óriási lemezeladási rekordokat döntögessünk, hanem az, hogy minél több emberhez eljuthasson, és az, hogy ingyen van, annál jobb promó szerintem nincs. Ezt a nyarat még végignyomjuk a Cheap Shit turnéval, meg a fesztiválokat, és akkor augusztus végén, szeptember elején az albumot letölthetővé fogjuk tenni.

A nyár folyamán hol lehet majd benneteket megnézni?

Leszünk a Tokaj Hegyalja fesztiválon, leszünk… hát végül is minden fesztiválon leszünk, a Volton, a Szigeten, leszünk a Zöld Pardonban, lesz egy ingyenes A38-as koncertünk is. Sokfele játszunk majd, nem a legjobb időpontokban, de hát egy első lemezes zenekarnál ez teljesen normális. Úgyhogy ilyen öt-hatórai időpontokban – ha lekéstek minket, akkor meg ha mást nem, a bárpultnál egy Unicum erejéig találkozhatunk. (nevet)