DJ Krush – A hangulattal zsonglőrködik

A PEN utolsó napjának délutánján járunk. Kellemesen süt a nap, nem értjük, hogy miért lehet tele a Széchenyi tér emberekkel és mazsorettlányokkal, ha egyszer három nappal korábban még a diákrektor-csapatok bevonulását a Barbakánnál kellett megtartani, mondván, a tér még közel sincs párszáz egyetemistát befogadni képes állapotban. Ám dünnyögésünknek hamar vége szakad, minket a Nádor Galéria eseményei sokkal jobban érdekeltek, hiszen ott tartotta DJ Krush a sajtótájékoztatóját.

Először csak szeppenten méregettük a kíváncsian nézelődő, siltes sapkás alakot. Tolmácsa várta a fordítandó kérdéseket, hiszen sztárunk nem beszél angolul. Az elsők körben nyilván arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a véleménye a magyar közönségről, hiszen már többször járt nálunk. Megnyugtató választ kaptunk, a magyarok nagyon nyitottak, és ha jól szórakoznak – pláne némi ital után – akkor DJ Krush is jól szórakozik a dj pult mögött.
Nem bírtuk megállni, hogy ne faggassuk a közelgő fellépésének várható felhozataláról, valamint arról, hogy a középtempós zenéivel hogyan tudja a gyorsabb ütemekhez szoktatott közönség figyelmét fenntartani: „Már régóta lépek fel és könnyen ráérzek a közönség vibrációira. Néha megadom nekik, amit szeretnének, néha viszont a magam szájíze szerint vezetem őket. De ne hidd, hogy nem használok gyors tempókat.” Az estével kapcsolatban pedig csak annyit kaptunk válaszul, hogy olyasmit fog játszani, amit Magyarországon általában szokott.

Arra a kérdésre, hogy mik voltak a legextrémebb, egymástól leginkább elütő zenei stílusok, amiket felhasznált, kedvenc japánunk ekképp felelt: „Általában jazzt és hip-hopot használok, nem nagyon vannak kilengések. A zenék készítésénél pedig egy film vagy történet jár a fejemben, a hangulatok ebből épülnek fel.” A DJ-zést gyakorta lenézik, nem tekintik művészetnek, csupán mások művészetének felhasználásának. Krush így vélekedik erről: „Egy festőhöz hasonlítanám magam, aki különböző színekből hoz létre saját művet. A színeket sem kell újra feltalálni és a zenei műfajokat sem. Én a különböző műfajokkal alkotok.”
A sajtótájékoztató kétségtelenül legviccesebb pontja az volt, amikor a „mikor lesz az a pont, amikor úgy dönt, hogy visszavonul” kérdésre DJ Krush felállt, hogy egy öregembert imitáljon, aki alig tud a talpán maradni és infúzió lóg mindkét kezéből, majd közölte, hogy ekkor még biztos játszani fog, hiszen remegő kézzel is lehet szkreccselni, sőt.

Ennyiben maradtunk délután. Este a PEN egyik fele Krush lázban égett. A Silent Discoban és a CsipánCsap színpadnál is bemelegítő partit tartottak, miközben várták, hogy múljon az idő, és végre háromnegyed kettő legyen. Ekkor pedig egy olyan szettet kaptunk az úriembertől, amit nem érhet kritika. A látogatók másik fele valószínűleg csalódott, hiszen egy legendás dj-től az őt nem ismerők tűzijátékot, lemezekkel zsonglőrködést és eszeveszett ütemeket várnak. Ehhez képest DJ Krush a középtempónál maradt, gyönyörűen omladozó mintákkal. Kaptunk súlyos japán hip-hopot, de tradicionális hangszerek is felcsendültek néha. Nagyjából annyi gondolat maradt a fejünkben, hogy „mmm, ez most itt jó, remélem sohasem lesz vége”.

Persze vége lett a szettnek – bár nem panaszkodhatunk, hiszen hosszabbra nyújtotta, mint legutóbbi A38-as fellépését - és ezzel egy időben a PEN-nek is. Azt hiszem, biztonsággal kijelenthetem, hogy ennél szebb zárása nem is lehetett volna a fesztiválnak.