"Európa olyan, mint Pécs"

Azt elöljáróban kijelenteném, hogy az ilyen "happeningekről" objektív véleményt formálni legalább annyira nehéz, mint a latin igenév oda-vissza való végigragozása. Az ember képtelen háttérbe szorítani önnön szubjektivitását, és ezáltal az adott dolgot automatikusan a tetszik/nem tetszik oldalon helyezi el. Tehát, ha feltesszük a kérdést, hogy tetszett-e nekem az EKF-megnyitó ünnepsége, a válaszom kategorikus nem.

Az ötlet jó volt, de a kivitelezés számtalan sebből vérzett. Az alapkoncepció, miszerint dolgozzuk át Pécs történelmét - nyomokban akut audiovizuális megalomániát mutató - zenés-táncos mulatsággá, véleményem szerint menthetetlen. Az még hagyján, hogy a pécsi püspökség megalapításának szentelt részt egy táncoló busó vezeti fel, a kereszt feltűnéséig mindenki önfeledten partizik, és végül a felcsendülő olcsó gregoriánutánzat szólamaira az emberek térdre esnek, majd illedelmesen hazamennek, demonstrálván, hogy nyakunkon a kereszténység, a bulinak vége, záróra. Elnézem még azt is, hogy a reformkor interpretációjának nyitányában a világ első "légtemplomi-orgona" versenyére gyakorló óriási fehér szoknyás alak Bachot (1685-1750) játszik, eztán pedig a korszakra semmiben sem emlékeztető színpadi show veszi kezdetét még több fehér alakkal és zászlóval.

Ami viszont már nálam is kiverte a biztosítékot, hogy a XX. század a szellemi agytröszt emlékezetében úgy él, mint fel-alá vonulgató rézfúvósok vidor dzsemborija. Megértem én, hogy nincs sok ünnepelnivalónk a múlt század felett, és valamit azért mégiscsak tolni kellett az emberek arcába, (meg, hogy "minek kötözködik mán' ez is itten, nem mindenki töriszakos"), de Pécs azzal, hogy 2010-ben Európa egyik kulturális fővárosa lett, esélyt nyert arra, hogy szélesebb körben prezentálja - az európaiság és a tükeség mellett - a magyarság kultúráját is. Na ebből alig láttunk valamit. Voltak azért néptáncosok és ráadásul nagyon is ügyesek, de tényleg csak ennyire tellett? Ja, meg volt Demjén Rózsi is, aki többekkel karöltve - szerintem teljesen feleslegesen - elénekelte a vidám Várj míg felkel majd a Nap című nótáját. Véleményem szerint a Sajtból van a Hold sokkal viccesebb lett volna, ha már mindenképpen égitestes, a 2010-es EKF hangulat szempontjából irreleváns dalt kell keríteni.

Az ünnepély zenei kísérete külön kiábrándító hatással volt rám. Valaki kitalálta, hogy csak az Enigma, Vangelis, Enya vonalon - rosszabb esetben azok koppintásaival - lehet monumentális hatást kiváltani, és ezeket nyomatták orrba-szájba. Az összhatásnak nem használt az eseményt követő médiadömping során Pauska Zsoltnak, a Pécsi Újság főszerkesztőjének ominózus kirohanása sem, miszerint, aki nem hozsannázza körbe az amúgyis nehezen induló, iszonyatosan sok lehetőséget elpuskázó projektet, az bizony bekaphatja. Én nem vagyok híve annak a trendnek, hogy menő egymással szembeállítani a fővárost és a vidéket, hiszen mindkettőnek megvan a maga funkciója az országban, és egyik sem életképes a másik nélkül. Az meg külön szánalmas, hogy az EKF-et érő - nem egy esetben jogos - kritikára egy helyi médium főszerkesztője olyan alpári stílusban reagáljon, melynek mindenféle európaiságtól meg kultúrától való távolságát csak a Makó-Jeruzsálem tengelyen lehet mérni...

Röviden sommázva azt lehet elmondani, hogy a pécsi EKF megnyitó ünnepség magyar jellege teljesen elsikkadt, és egy olyan kulturális zutyuléknak adott teret, ahol a sokszínűség már nem üdítő, hanem zavaró. Éppen ezért is remélem, hogy Páva Zsoltnak nincs igaza, és Európa nem olyan, mint Pécs...