Fonyódliget gólyaszemmel

 ...mert a vasútállomástól indulva -ahol udvarias kisgólyákhoz illően hatalmas ovációval üdvözöltük folyamatosan érkező társainkat- első ránézésre kissé ostobának tetsző feladatokat teljesítettünk,csak mert sárga pólós vezetőink (vajon miért?) olyan vidáman kértek minket. Ígyhát gólyatársaimmal együtt dalba foglaltuk a bálba igyekvő kisnyulat, a cinegét, az indiánt, néha még egyentáncot is jártunk a tiszteletükre, és még a regisztrációnál sem tartottunk. Mikor végre azon is túlestünk, a csapatok kezdtek összeverődni, hogy megismerkedjenek leendő csoporttársaikkal, és seniorjaikkal.

Rövid “anglisztika” feliratú kartonpapír keresgélés után én is megleltem a társaimat, akiknek a nevét néhány “ismerkedős beszélgetős játék” után nagyjából sikerült is memorizálnom, elvégre legalább a nevét tudja az ember annak, akivel 3 napot végig fog bulizni, nemde?

A csapatunk nem fecsérelte sokáig az időt, már az első napon nekiálltunk transzparensünket festeni, és indulónkat írni. Így került egyre több londoni látványosság a “vásznunkra”, és még annál is több festék a végtagjainkra. Az este természetesen magával hozta a Ska-Pécs koncertet, amit ugrálva- táncolva bulizott végig a közönség, de a buli persze a ska srácok távozása után is folytatódott, sokan hajnali 5-ig bírták. A tábori reggelek viszont mindig 8-kor kezdődtek, az előző éjszakától függetlenül, és a sok álmos-másnapos gólyatársammal türelmesen kivártam a reggelihez vezető végtelen sort,ami egyébiránt nem volt rövidebb sem ebéd, sem vacsora alkalmával, de legalább némileg csillapíthattuk éhségünket.

A délutánok folyamán elérkeztünk a rettegett vetélkedőkhöz. A Nap tűzött,a gólyák szomjasak voltak, a szervezők pedig gondoskodtak róla, hogy ez ne maradjon így. Sajnos volt, aki kissé túlvállalta magát, de többnyire vidáman és társainkat lelkesen buzdítva töltöttük az IHB-vetélkedőket. Ilyen módon váltak egyesek hősökké, akiknek azt hiszem egyetemi éveim alatt örömmel körmölnék jegyzeteket, mert őszintén hálás vagyok, hogy nem nekem kellett például zsírt-hagymát-kenyeret-sört fogyasztanom. Mielőtt megköveznétek, amiért nem vettem részt semmiben, leszögezném, hogy én hangosan szurkoltam. Becsszó.

A forró délutánok után gyorsan felfrissültünk, és újult erővel indultunk az épp soron következő koncertekre, amik a Vad Fruttiktól kezdve a Belgán keresztül a Kiscsillagig fantasztikusak voltak, (főleg, mert ez utóbbi kettő személyes kedvencem), és talán már mondanom sem kell, hogy ezeket hajnalig tartó bulizás követett. De ha valaki csak pár régi-új ismerősével szeretett volna beszélgetni, annak sem kellett hiányolnia a zenét, hiszen azt a partysátortól távolabb eső házak előtt is lehetett hallani.

A szerdai nap középpontjában a “Ki mit tud?” állt, ahol minden csapat megmutathatta, mennyire sikerült összekovácsolódnia három nap alatt, és bizony senki nem okozott csalódást, az előadások egytől egyig rendkívül kreatívak és viccesek voltak, a közönség volt, hogy egyszerűen tombolt egy-egy műsort látva.

A tábor zárónapján új ismerősökkel, élményekkel gazdagodva indultunk haza, vagy legalábbis a Balaton partra. Azt hiszem, minden résztvevő egyetért velem, ha azt mondom a gólyatábor tökéletes nyárzáró-egyetemnyitó buli volt, amiből mindenkinek egy jut egy életben, de azért szívesen megismételnénk.