Itt volt a közgáz, itt volt a jog - Diákrektor-választás 2009

Idén hét kar is indult a PEN-en, amire korábban még sohasem volt példa. BTK, TTK, Pollack, AOK, ÁJK, KTK, FEEK. Ám a mennyiség nem ment a minőség rovására, minden csapat teljesen korrektül felkészült, így igazán látványosak és összeszedettek voltak végig. De lássuk kicsit konkrétabban, kik is voltak ők.

A TTK-sok az Aarrgh törzset képviselték; egy olyan fajt, a Homo Labilist, mely az alkohol feltalálása után nem találta szükségesnek a további fejlődést. Volt kőprésük, tudtak bort készíteni, és ezzel bőven beérték. Ennek megfelelően a törzs is igencsak egyszerű felépítésű volt, egy törzsfőnökkel, ősasszonyokkal, ősemberekkel és egy sámánnal, aki pár varázslatra is képes volt, miután mindenki elegendő mennyiségű alkoholt fogyasztott. Az Aarrgh törzs követte a TTK jó hagyományait, így a PEN legmeredekebb performanszai hozzájuk fűződtek. Az még csak hagyján, hogy széntablettákkal befeketítették a fogukat, hogy szép legyen a mosolyuk, de sikerült mindenkit ledöbbenteniük, amikor az egyik vetélkedő során meztelenül álltak az ugróasztalra. De hát ez a legkevesebb, amit az Irgalmatlan rend utódaitól elvártunk.

A már-már tradícióvá vált „hol van a közgáz, hol van a jog?” skandálásunkat idén hanyagolnunk kellett, mivel itt volt a közgáz és a jog is. A jogosok a Fuckus Légiót testesítették meg, tógás rómaiaknak öltözve. Talán náluk látszott meg a legjobban, hogy most indultak először a PEN-en, mivel semmi „extrával” nem szolgáltak, ám PENis Maximus császáruk villantott pár érdekes dolgot. Gondolok itt a Széchenyi téri break mutatványára, vagy a „hogyan együnk meg egy fél baguett-et egy harapással” akciójára. Biztos sok tapasztalati pontot gyűjtöttek, és reméljük jövőre is jönni fognak.

A közgazdászok voltak a PENzhamisítok, akiket korábban lecsuktak. Igen, akiket zebrának néztél a fekete-fehér csíkos ruhájuk miatt, azok valójában börtöntöltelékek. Ők az elkövetkezendő PEN egyik esélyesei lehetnek, mivel roppant lelkesek és felkészültek voltak. Osztogattak PENgőket, piros szívecskés játékbilincset, és minden buliba eljöttek. A most kialakult keménymaggal a későbbiekben biztos jó eredményt érhetnek majd el.

A tavalyi nyertes FEEK-esek idén hippinek öltöztek, és a világbéke elérésének legjobb módjának a gruppenszexet tartották, amiért mindenképp dicséretet érdemelnek. Örülhetnek a feministák is, hiszen a PEN legelső női diákrektor-jelöltjét köszönhetjük nekik, PENis Joplint.

A személyes kedvenceim az orvosisok voltak, akik végül is a harmadik helyet szerezték meg maguknak. Sikerüket az emberek fantáziáját jócskán megmozgató zombi-nővérke és zombi-orvos jelmezeknek köszönhették, nomeg több liternyi művérnek, és kilónyi műsebnek. Emellett saját zenekar kísérgette őket, hogy biztosan észrevegye őket mindenki.

A BTK-sok újra másodikak lettek, ezúttal sith lovagoknak öltözve. A kékre-zöldre festett lányokkal, fénykardokkal, hatalmas csuhákkal elérték, hogy a látványra náluk se lehessen kifogás. Emellett kék, zöld, sárga „spéci birodalmi italokat” osztogattak a megnyitón és még harci kártyákat is készítettek, hogy a PEN után is legyen miről emlékezni a csapatra. Sajnos ez nem volt elég az első helyre.

A nyertesek ugyanis a pollackosok lettek. Ők a PENdorf nevezetű sörfőző falucska lakói, akik jó bajorok lévén vagy heje-hujázva néptáncoltak, vagy hatalmas korsóikból itták a nedűt. A bevonulásuk pedig igazán nagyszabású volt, mivel lovaskocsival érkeztek, majd nagyon finom perecet osztogattak a népnek.

Tehát ők voltak a csapatok, akik versengtek a diákrektori címért. Amikor a legtöbb fesztiválozó még másnaposan fordult egyet az ágyában, esetleg közben felriadva megállapította, hogy milyen marha korán van még, majd tovább szunyókált, akkor a csapatok már talpon voltak, és várták a feladatot.

Csütörtökön hajnali 9-es találkozó után különbusz indult a Mecsextrém Parkba, hogy válogatott kínzásoknak vessék alá az elgyötört tagokat. Az egyik legmeredekebb feladat az volt, amikor a hét-hét főnek, a lábaikat összekötve, egy vödör vizet cipelve kellett pókháló-szerű kötélen lavírozni, hogy egy pózna tetejére juttassanak egy zászlót, a másikról pedig levegyenek egyet. A leglegendásabbá mégis az ugróasztal vált, hála pár ősember korábban említett akciójának. De a megmérettetések között szerepelt még a kötélpálya; lábbal hajtott gokarttal kellett teperni; a láthatatlan kiállításban kellett botorkálni; képzeletbeli villanyvezeték felett kellett átjuttatni a csapattagokat úgy, hogy nem engedhették el egymás kezét (amit amúgy az orvosisok oldottak meg a legzseniálisabban, ugyanis nemes egyszerűséggel vagy átugrották, vagy átdobták az alacsonyabb tagokat); és még egy akadálypályát is le kellett tudniuk minél rövidebb idő alatt.

Pénteken a vásártérre lettek kirendelve a csapatok, hogy az egyetemi gokart verseny két fordulója között kiderítsék, ki tud a leggyorsabban száguldani. Mint kiderült, a bajor sörfőzők repesztettek a legjobban, mindezt alkoholos befolyásoltság nélkül. A szervezők ugyanis csak olyat engedtek gokartba szállni, aki még nem ivott aznap. Sumákolni pedig nem lehetett, mivel a részegnek tűnőket könyörtelenül megszondáztatták. Erre egy esetben került csak sor: az Aarrgh törzsfőnöke, Pajzsika szolgáltatott nekünk némi izgalmat, egyedül róla nem akarták elhinni a rendezők, hogy józan. De példamutató törzsfőnök lévén Pajzsika megfújta a szondát, ami kijelezte, hogy az ősemberünknek nagyon gyorsan szüksége van egy üveg borra, ugyanis nulla a véralkohol szintje.

Szombaton visszatértünk a Széchenyi térre, egy medvetáncoltatás erejéig. Az orvosis transzvesztita-zombi-macija beleégett mindenki retinájába, bár a hippik szivecskés, a többi csapatot is táncra bíró szeretet-medvéje is jópofa volt. A téren járó-kelő iskolások pedig új életcéllal gazdagodtak, amikor meglátták, mi válhat belőlük is, ha felveszik őket az egyetemre.

Mit kapott a nyertes? Az első három helyezett egy nagy halom, magas alkoholtartalmú italt; a Pollackosok peidg EFOTT belépőket, plusz a vezér még a Szigetre is ellátogathat, hogy ezen fesztiválok PTE-s standjánál képviseljen minket. Bár igazából nem a nyeremény a fontos, hanem az, ahogy eljutnak a csapatok a PEN végéig.

A PEN négy napját hosszas előkészületek előzték meg, kezdve az ötleteléstől, melyet általában egy vendéglátóipari egységben szoktak megejteni; folytatva a jelmezek tervezésével és elkészítésével; a csapatfilm kiötlésével, majd több napnyi forgatással és videóvágással; a nem kötelező mókás elemek betanulásával; és persze a PEN végigpörgésével. A csapatok 15 tagja szinte összenőve mozog több mint két hónapon keresztül, míg a végére teljesen team-mé nem kovácsolódnak Aztán megismerkednek a riválisaikkal, és egy olyan élménnyel lesznek gazdagabbak, amit semmi más nem tud kárpótolni. Valahol ez az összetartozás érzése a PEN lényege, amivel a csapatok tökéletesen tisztában vannak, hisz épp ezért indultak.

Szabi