Vikingek a parlamentben - kalózkodj legálisan

Letöltenél egy autót, ha tudnál?

A probléma gyökere az új kommunikációs technikák felbukkanása nem járt együtt a régi nézetek újragondolásával. Ahogy Cory Doctorow fogalmazott, „az Internet egy eszköz ahhoz, hogy lemásoljunk dolgokat olcsón, gyorsan és a lehető legkevesebb szabályozás mellett, míg a szerzői jog egy jog, hogy megszabhassuk, ki készíthet másolatokat, tehát e két absztrakció fatális ütközésre ítéltetett”¹.

Sokan az internetről letöltött tartalmak kérdését elintézik annyival, hogy az új generáció nem szeretne fizetni az mp3 lejátszójára tett zenéiért és a törvényhozók is azon az oldalon állnak, hogy nem helyes, ha bizonyos emberek ingyen hozzájutnak ahhoz, amiért mások fizetnek. Ám afelől már megoszlanak a vélemények, hogy ez azt is jelenti e, hogy bűncselekményt hajtanak végre a letöltők vagy sem.

A kiadók legfőbb, meglehetősen hatásvadász érve az, hogy a letöltés az lopás. A letöltés és a lopás közötti különbség egész egyszerűen szemléltethető: 2002-ben a RIAA (Recording Industry Association of America) adatai alapján 2,6-szor annyi CD-t töltöttek le ingyen, mint amennyit eladtak a boltokban, ám az üzleti bevétel csak 6,7%-kal csökkent. Ha a letöltés lopás lenne, azaz minden egyes letöltéssel egyel kevesebb cd-t lehetne eladni, akkor az eladások 100 százalékkal csökkentek volna.²

Ettől függetlenül a kiadók igyekeznek felelősségre vonni azokat, akik állítólagosan lopnak tőlük. Ám ahhoz, hogy fel tudjanak lépni ellenük, először le kell fülelni őket. Erre viszont csak egy mód van: monitorozni kell a vélt tolvajok által küldött és fogadott információt. Ám a családi fotóink ugyanolyan egyesekből és nullákból állnak, mint Győzike várva várt albuma, a jogvédő szerveknek pedig az összes egyest és nullát végig kell nézni ahhoz, hogy megállapíthassák, bűnözők vagyunk e.
Tehát ahhoz, hogy e módszer működjön, az internetezők magánszférájának a kalózkodás elleni harc egyik szükségszerű áldozatának kell lennie.

forrás: torrentfreak.com

Mi az a Kalóz Párt?

A Kalóz párt egy 2006-ban, Svédországban alakult politikai párt, mely “alapjaiban szeretné megreformáli a szerzői jogi törvényeket, megszabadulna a szabadalmi rendszertől és biztosítaná a polgárok magánélethez való jogának tiszteletben tartását”³.

Rick Falkvinge egy 2005-ös, a szerzői jogi törvényekkel kapcsolatos törvénymódosításon és a svéd politikusok ignoranciáján háborodott fel és úgy látta, a legcélszerűbb, ha a politikusokat megkerülve ő maga jut be a parlamentbe. 2006. január elsejével indult a párt weboldala, ám ekkor már késő volt az őszi választásokra elkezdeni a toborzást, így mindösszesen a szavazók 0,63% sikerült meggyőzni. Ez nagyon kevés, ha azt nézzük, hogy a parlamentbe kerüléshez 4%-ra lett volna szüksége, ám mégis impozáns eredmény háromnegyed év alatt 34918 támogatót szerezni.

Ahhoz, hogy elegendő számú támogatóra tudjanak szert tenni a 2010-es választásokig, be kellett kerülniük a mainstream médiába. Ez meg is történt, igaz nem saját maguknak köszönhetően. 2009 májusában zajlott a legnagyobb torrent tracker, a The Pirate Bay elleni per, mely a középpontba helyezte a szerzői jogokkal kapcsolatos problémákat és ezzel együtt az egyetlen pártot is, mely ezzel foglalkozik.

A hirtelen jött népszerűség pedig elegendő volt ahhoz, hogy 2009 júniusában bekerüljenek az Európai Parlamentbe.

Mitől kalózok a kalózok?

A kalóz pártok kalózsága nem az érdeklődési körükben keresendő, hanem a működésükben. Az új generáció problémáival foglalkozó párt a politikai hagyományokkal is szakít: nem céljuk a szavazatok többségének megszerzése, berendezkedésük úgy lett kialakítva, hogy hatékonyak legyenek a szavazatok épphenhogy elégséges számának megszerzése mellett is.

A parlamentbe kerüléshez szükséges minimális feltétel a 4%. Ez arra alkalmas, hogy alkuhelyzetbe kerüljenek. A terv az, hogy koalícióra lépjenek egy nagy párttal, melynek szüksége van az ő szavazatukra ahhoz, hogy többségbe kerüljenek, vagy, hogy megerősítsék többségi pozíciójukat. A Kalóz Párt feltétel nélkül, mindig, minden kérdésben az ő érdekeik szerint fog voksolni, cserébe pedig a másik fél támogatja a kalózok kezdeményezéseit.

Magyar Kalóz Párt?

A nyári svédországi siker láttán a gomba-módra szaporodtak el a világ körül a kalóz pártok, ám nálunk a közelgő parlamenti választási kampány áldozatává lett a kezdeményezés. A kalóz pártok körüli médiazsongást az LMP (Lehet Más a Politika) használta ki. Létrehoztak egy tematikus blogot a kalozpart.org formájában, mely a szerzői jogi kérdésekkel foglalkozik. Ezen az összes többi Kalóz Pártra mutató linkeket is jól láthatóan elhelyeztek, így azt a benyomást keltik, hogy a magyarországi a sok, más országokban is megtalálható Kalóz Párt egyike.

Ám mégsem: „a kalozpart.org nem politikai párt, célkitűzéseit a Lehet Más a Politika (LMP) párt képviseli a magyar politikai színtéren, cserében a kalozpart.org az LMP-re szavaz”⁴. Magyarán, a látszat ellenére a kalozpart.org nem egy párt, csak egy hírportál, mely arra hivatott, hogy megnyerje a fiatalokat.
Egy felől értékelendő, hogy az LMP világmegváltási terveinek része lett a szerzői jogok reformja, viszont a kezdeményezés hitelességét aláássa, hogy ezt egy ilyen formában teszik.

Kilátások?

Az európai kalóz pártoknak lesz bőven dolguk, hiszen az Európai Unió novemberben elfogadta a távközlési csomagot, mely az összes tagállama számára irányelvként szolgál. Ez tartalmaz olyan elemeket, mely az internethez való hozzáférést alapjognak tekintik, viszont vannak olyanok is, melyek a szerzöi jogi biztonság megteremtését célozzák meg. Mindezek implementációjára viszont nincs közös előírás, ez az egyes tagállamokra van bízva.

A távközlési csomag általános megfogalmazása egész eltérő értelmezési módokra is lehetőséget ad, így bizonyára hosszas vitáknak nézünk elébe, míg kiderül, hogy melyik tagállam melyik utat fogja választani: a franciák törekvését, mely külső szervezetek bevonásával az illegális tartalmakat szigorú büntetéssel súlytaná (ez a pénzbírság mellett az internethez való hozzáférés jogának megvonását is jelenti) vagy a spanyolokét, ahol a letöltött anyagok magáncélú felhasználása nem büntetendő, csak az, ha ezekből haszon is származik. Ezen választások mellékhatásaként pedig ki fog derülni, meddig beszélhetünk olyanról, hogy privát szféra az interneten.

Lábjegyzetek:

• 1: saját fordítás; forrás: Doctorow, Cory. Content. San Francisco: Tachyon Publications, 2008., 83.p
• 2: forrás: Lessig, Lawrence. Szabad kultúra. Budapest: Kiskapu, 2005., 53.p
• 3: saját fordítás; forrás: a Kalóz Párt nemzetközi honlapja, letöltve: 2009-12-27
• 4: forrás: kalozpart.org, letöltve: 2009-12-27