Kitartás és sokszínűség – Dél-Afrika a neved!

Mikor egyetemünk illusztris vendége feltűnt a folyosó végén díszkísérettől mentesen, azt gondolhatta az ember, hogy egy Erasmusos diáktársunk közeledik: Netshitenzhe nagykövet asszony fiatalos külsője, szolid, ugyanakkor rendkívül elegáns öltözéke és közvetlensége feloldott bennünk minden gátlást. Az előadás végeztével pedig örömmel állt a Pécsi Bölcsész rendelkezésére.

Pécsi Bölcsész: Az előadása során betekintést nyerhettünk Dél-Afrika bel- és külpolitikai helyzetébe, valamint az országra jellemző kulturális diverzitásba egyaránt, de önről eddig keveset tudunk: mikor érkezett Magyarországra, illetve hogyan került ebbe a megtisztelő pozícióba?

Takalani Netshitenzhe: Diákkoromban a barátaim szülei között sok politikus, illetve diplomata volt. Talán innen jött a vágy, hogy a későbbiek során én is jogi tanulmányokba kezdjek. A kemény munkának végül meglett az eredménye: a lányommal, aki ebben a félévben kezdte meg tanulmányait a PTE Orvostudományi Karán, 2009 januárjában érkeztünk Magyarországra. A fenti okból kifolyólag magam is sokat járok Pécsett, és nagyon megszerettem a várost.

PB: A nagykövetként eltöltött idő alatt került-e mulatságos, vagy éppen kínos szituációba a kulturális különbözőség miatt?

TN: Be kell vallanom, még mindig kissé feszült vagyok, amikor autóvezetésre kerül a sor. Dél-Afrikában a brit tradíciónak megfelelően a baloldali közlekedés van érvényben. Itt Magyarországon azonban mindig nagyon ébernek kell lennem, hogy egy-egy kereszteződésnél a megfelelő sávba soroljak be, vagy éppen a helyes irányból hajtsak be a körforgalmakba.

PB: Dél-Afrika és Magyarország földrajzilag igen távol esnek egymástól. Sikerült-e ennek ellenére a két országnak gazdasági kapcsolatokat kiépítenie?

TN: Azt mondhatom, hogy a távolság ellenére igen erős a két ország közötti partnerviszony. Dél-Afrika különböző telekommunikációs és elektronikai eszközöket, főként mobiltelefonokat importál Magyarországról, cserébe autóalkatrészek, borok és gyümölcsök érkeznek ide az afrikai kontinensről. Szeretnénk a jövőben tovább erősíteni ezeket a szálakat, de a gazdasági válság közepette nehéz újabb befektetőket találni mindkét oldalon.

PB: Az önök gazdaságát milyen mértékben sújtja a válság?

TN: A dél-afrikai kormány az elmúlt időszakban igen szigorú politikát folytatott és sikerült teljes felügyelete alatt tartania a pénzügyi szektort, aminek eredményeképpen megakadályozta az irreális banki kölcsönök folyósítását. Az ország arany és platina exportja ugyanakkor visszaesett: a bányák kénytelenek voltak csökkenteni a kitermelést, valamint a munkások létszámát, de a 2010-es világbajnokságnak hála ezek a gondok is megoldódtak. Az országban jelentős infrastrukturális fejlesztések kezdődtek meg, így a korábban elbocsátott dolgozóknak sikerült elhelyezkedni ezen fejlesztési projektek keretein belül.

PB: 2004 májusában döntöttek arról, hogy jövő nyáron a Dél-Afrikai Köztársaság adhat otthont a labdarúgó világbajnokságnak. Szoros volt a küzdelem a két döntős pályázó; Marokkó és Dél-Afrika között, melyet végül utóbbi nyert meg 14:11 arányban. Ön szerint mi volt a pályázatnak azon tényezője, amely miatt a döntőbírák önök mellett tették le a voksukat?

TN: Véleményem szerint a legfontosabb a kitartás volt. Talán kevesen tudnak róla, de korábban már beadtuk pályázatunkat a 2006-os világbajnokság rendezési jogáért is. Akkor Németországgal szemben alulmaradtunk 12:11 arányban. Nagyon csalódottak voltunk, de folytattuk a megkezdett munkát és ezúttal végre sikerrel jártunk.

PB: Hogy állnak a fejlesztési munkálatok?

TN: Tíz új stadion felépítését garantáltuk a világbajnokság kezdetére, ezek közül már négy elkészült és kipróbálásra is került a Konföderációs Kupa alkalmával, az utolsó pedig minden bizonnyal 2010 januárjában kerül átadásra. Amint már említettem, a kormány jelentős beruházásokba kezdett az infrastruktúra fejlesztése érdekében: ez magában foglalja a már meglévő úthálózat fejlesztését és bővítését, de nagy hangsúlyt fektetünk a telekommunikációs hálózat kiszélesítésére is. Mindezek mellett olyan szállodákat kívántunk létrehozni, amelyek valamennyi csapat, illetve szurkoló igényét ki tudják elégíteni.

PB: A 2009 nyarán megrendezett FIFA Konföderációs Kupa egyben a világbajnokság főpróbájának is tekinthető. Önök hogyan látják, sikeres volt a főpróba?

TN: A mi véleményünknél talán fontosabb, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnöke, Joseph Blatter elégedettségének adott hangot a torna értékelése során. Pozitívumként kiemelte az általa tapasztalt különleges vendégszeretet, illetve a már átadott négy aréna állapotát, ugyanakkor tudtunkra hozta a hiányosságokat is, amelyeket szeretnénk a VB kezdetéig korrigálni: itt a szállással és közlekedéssel kapcsolatos fennakadásokat említette, valamint felhívta a figyelmet a szurkolók stadionokon kívüli biztonságának fontosságára. Az elnök úr által adott 7.5-ös osztályzat (az értékelés 1-10-ig terjedő skálán történik) mindenképpen biztató, egyúttal ösztönző is, hogy képesek vagyunk még jobban teljesíteni az „premieren”.

PB: Valóban fontos megemlíteni a vendégszeretetet és azt a fantasztikus hangulatot, amely a stadionokban uralkodott a mérkőzések alatt, köszönhetően a dél-afrikai szurkolóknak. Ugyanakkor a vuvuzela (átlagosan egy méter hosszúságú levegőkürt, amelynek hangja azt az érzetet kelti, mintha egy méhraj keringene az ember feje fölött) hangja valami szörnyű! Ön nem így gondolja? Kipróbálta már valaha?

TN: Egy alkalommal volt szerencsém kipróbálni a vuvuzelát, de úgy tűnik, nekem nem elég erős hozzá a tüdőm. Egy kívülálló számára tényleg furcsa lehet ez a hangszer, de a mi szurkolói kultúránknak nélkülözhetetlen része. A világbajnokság egyik legnagyobb előnye az lesz szerintem, hogy a többi nemzet képviselői is megismerkedhetnek ezzel a különleges kultúrával, és megmutathatjuk az egész világnak, hogy milyen szenvedélyesek is a dél-afrikai drukkerek.

PB: Én biztos vagyok benne, hogy Dél-Afrika tökéletes helyszíne lesz a jövő évi tornának, és hogy az ország futballrajongók millióinak fog örömet szerezni. Végezetül hadd köszönjem meg önnek ismét a Pécsi Bölcsész stábja nevében, hogy a rendelkezésünkre állt! További, sikerekben gazdag munkát kívánok, lányának pedig élményekben gazdag pécsi egyetemista életet!

TN: Én is köszönöm!