"Mi fontosabb a tudásnál?" -diplomaosztó a PTE BTK-n

A BTK aulája épphogy be tudta fogadni a 150 talárba öltözött bölcsészt és a közel 500 családtagot, barátot barátnőt, meghívottat, akik jelen voltak az eseményen. A végzősök száma szokatlanul magasnak volt mondható az elmúlt évekhez viszonyítva. A korábbi a téli diplomaosztón hozzávetőlegesen 60-70 hallgató szokott részt venni, a jelen kiugróan magas érték betudható a végzős BA-s évfolyamnak. Az aula viszonylagos szűkösségéből adódóan a diplomázók hivatalosan csupán három meghívott vendéget hozhattak magukkal.

A diplomaosztó ceremóniát az elnökség bevonulása után Huszárné Mánfai Mária, a Tanulmányi Osztály vezetőjének rövid beszéde nyitotta, ezt követően pedig dr. Fischer Ferenc köszöntője hangzott el. A frissen végzettek diplomájuk átvétele előtt az alábbi fogadalmat tették:

„Én, …, fogadom, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányához mindenkor hű leszek. Fogadom, hogy a Pécsi Tudományegyetem iránt mindig kellő tiszteletet tanúsítok, a tudományok fejlődését figyelemmel kísérem, tudásomat gyarapítom. Fogadom, hogy tudásomat és képességeimet hazám kulturális felemelkedésének és boldogulásának elősegítésére fordítom, és mindenkor arra törekszem, hogy hivatásomat a Pécsi Tudományegyetem tisztességére, embertársaim javára és hazám dicsőségére előbbre vigyem.”

A fogadalom után dr. Fischer Ferenc bölcsészeknek, tanároknak, politológusoknak, pszichológusoknak, szociológusoknak, általános szociális munkásoknak és szociálpolitikusoknak nyilvánította a tanulmányaiknak és a záróvizsga követelményeinek sikeresen eleget tevő hallgatókat. Ezt az aktust az oklevelek átadása követte, melyeket a dékán úr nyújtott át az immáron végzett bölcsészeknek, a diplomát dr. Jankovics László tudományos dékánhelyettes, illetve dr. Gerner Zsuzsanna általános dékánhelyettes asszony gratulációja is kísérte.

A végzősöket két hallgatótársuk is köszöntötte, az első beszéd némileg szétszórt jellegétől eltekintve a diplomaosztó az esemény jelentőségéhez méltóan emelkedett hangvételű volt. A közösen énekelt szózat után pedig jöhetett a filmekből jól ismert sikítozós kalapdobálás, amelynek egy-két esetben sajgó orrnyereg, pár gazdátlan kalap, túlnyomórészt pedig rengeteg öröm, és családi fotó lett a hozadéka.

A hivatalos ceremónia után a végzősök családtagjaik kíséretében szétszóródtak az egyetemen, hogy a rendelkezésükre álló fél órában minél több taláros-diplomás képet készítsenek. Sajnos csupán ennyi idejük volt a talárok leadásáig, így megindult a verseny az előnyös helyekért, ahol aztán szülőkkel, nagyszülőkkel, tesóval, baráttal, barátnővel és csoporttársakkal karöltve pózoltak a frissdiplomások a vakuk kereszttüzében.