Pókszerű metálraszták, Döglégy pornó-csenel és Tankcsapda – A lábgépek jegyében EFOTT harmadik nap

A reggeli-délelőtti sorok a zuhanyzók szívhalált okozóan hideg vascsöveiért egyre bánatosabban bandukolnak, és a csempéken felgyűlő iszap, akárcsak a toifor műanyag trónjai körül gyűlő emberi veszélyes hulladék növekvő aránya jelzi végidő jár a fesztivál felé.

A délelőtti kávéval és öt liter vízzel elkövetett újraélesztésünket követően az út a lángosozó update konyhája felé vezet, ahol Intermous-os trombitásunkhoz hasonlóan eszünk egy tejfölöset, szalonnával, sok szalonnával. Ez megkönnyíti a haladást a délutáni nap barátságos sugarai alatt. A túlélés záloga ismét az orfűi tó, ahol némi szerencsével Dévényi Tibi bácsi stégszomszédjaiként karatézhatunk böglyökkel és csobbanhatunk a vízben. Tibi bácsi a tapasztaltak alapján civilben is érdemes lenne egy NSZK-s stand up comedy különdíjra.

A civilfaluban értesüléseink szerint a nagy meleg már okozott némi problémát, legalább is kémeink jelentése szerint a Fidelitas sátrában a Függetlenségi Nyilatkozat felolvasását célzó kérést először egy sieg heil-el, majd egy beszélj inkább holnap Vona Gáborral útbaigazítással honoráltak. Nincs mit tenni meleg van.

Az esti koncertidőszakra a Nagyszínpadnál vertünk tábort, és csapra pár hordócskát. Nem volt semmi hiba fél nyolckor Csongor Bálint – Tilk Máté páros és a Subscribe többi tagja kezdte lebontani a színpadot a közönség nagy, a staff kevesebb örömére. A frontember a színpadi állványzat nagy kedvelőjeként megmászott koncert közben mindent amin kapaszkodást talált, és ha nem fejjel lefelé lógott valamelyik lámpavasról akkor épp a hangfalakra tekert mikrofonkábelekkel keserítette meg a stáb pillanatait. A rendkívül csekély számú, bár fanatikus közönség egy hibátlan együtt éneklős-őrjöngős koncerttel gazdagodott.

A színpadot Subscribe-ék után Ganxsta Zolee és a Kartel vette bírtokba, akik a jubileumi 15 éves koncertjüket nem is hazudtolták meg hangulatban. Volt Kartel Hustler TV – okulhatott a sok kézen fogva a spicces papa-mama által fesztiválra vezetett 12 éves – a közönség nagymennyiségű és kötelező csöccsel és *inával. Majd a párjukkal együtt ringatókat is megérintendő elhangzott a klasszikus Nincs semmi jobb, mint egy ringyó nóta a maga „Mert nincs semmi jobb, mint egy ringyó, farkamra húzom, mert így a jó.” refrénjével. A színpadon az együttes történetének minden emblematikus arca megfordult, Szasza a Sex Actionből, Dopeman, kicsi Dope és Bochkor Gábor is fellépett egy basszustéma erejéig. Végig hullámzás, őrjöngés, extázis. Barátnős arcokon ravasz vigyor, kisgyermekes apukákékon is…

Az este főzenekaraként a debreceni Tankcsapda került a színpadra, akik tisztességes rock művelőkként foglalták el a deszkákat. Nagyon látszott, hogy rock az élet, érezni már nehezebb volt. Főleg ha a közönség soriban az Omega emlékkoncertek öregáradata a vidéki disco Philp Russeles „egy számra rokker leszek” kigyúrt arcaival keveredik, a tünciruhás lányokról jelenleg már ne is ejtsünk szót. A buli kicsit műanyag volt, de a kedvelőknek egy-két szám még meg tudott csillantani valamit a hőskorszakból.

Este a jól bevált szintén update fokhagymás flekkent követően lehetett csorogni a Doors emlékzenekarra, akik hibátlan hangulatidézést adtak a viszonylag népes tábori tömegnek – kivétel csak az jelentett, mikor a túlságosan is hangulatidézőre készült frontember próbált versbetételeket szavalni a hallgatóságnak.

A zenekar egy saját számmal búcsúzott, ekkor summáztuk, hogy az önmeghatározás jegyében átalakulnak Quimby emlékzenekarrá, de adjunk egy esélyt lehet benne valami. Annyi biztos, hogy a The end hangjaira a sátori sötétség mélye irányába hátborzongatóan jóleső volt elporoszkálni.