PTE-s ipszi, tomboló retroarcok, agyleolvasztó meleg és elektronika hajnalig – EFOTT második nap

Viszonylag rutinosan kezelték a lassan főzésre is alkalmas hőhullámot az orfűi camping bentlakói a fesztivál második napján. A talpon lévők bejáratottan mozdult a párakapuk felé, a kevésbé mozgásképesek pedig polifoamon próbálták a fák tövében kibekkelni azt a két órát, amíg a túlélési esélyek szinte nullára csökkentek a betonon.

A második nap esti dömpingje ígéretesnek tűnt a programfüzetet lapozgatva: Isten háta mögött, 30Y, Korai Öröm, Quimby. A később összefoltozott emlékszilánkok felett mosolyogva annyi biztos, hogy csalódás nem nagyon ért minket a helyszíneken, csak extázis, zúzás és jól eső leépülés.

Az esti koncertek előtt a nap egyik durranásának a Dr. Beck Zoli és a PTE rektora, Dr. Bódis József közötti barátságos - 30Y PTE-s nótáját érintő - kerekasztal beszélgetése tűnt, amire kiérkezve nyugodtan summáztuk a szervezés még mindig a régi. A beszélgetés mintegy negyven percet késett, ugyanis az ipszi frontemberét nem szerették az első kapunál, így a campinget megkerülve hátulról kellett a helyszínt bevennie. A korábbiakban az egyetem rektora fesztiválon is tartott egy rövid bejárást, ahol a pécsi sátrakat tekintette meg. Az Isten háta mögött és a The Moog kereszttüzében megtartott beszélgetésről a későbbiekben részletesebben is beszámolunk nektek, addig annyi biztos, hogy a helyszínen mindenki élvezte a ritmust, a beszélgető partnerek arcáról pedig derűs érdeklődés sugárzott (a hangfelvételekből zörej).

Az ipszi esti fellépése kimondottan zajos közönségsikert hozott - egyedül a fotós kollégák arca volt kicsit ideges, mivel második napja csak az első három számot lehet backstage-ből fotózni az eléggé kiterjedt fesztiválon – a partvonalnál felsorakozó tömeg türelmetlenül leste a beharangozott egyetemi himnuszt, amit az ipszi nem túl szakavatott ismerői nem könnyen bogoztak ki a számok tengeréből (nekem speciel abszolúte reménytelen volt), de a nóta elmondások szerint egész jól sikerült.

Az OTP Junior színpadon 30Y-ék végével párhuzamosan az elpusztíthatatlan Korai Öröm kórusfolyamjai olvadta a törzsi ritmusokba és hullámoztak bele a lámpák fényeibe. Vécsi Tibor alakját bár az évek egy rehabról visszatérő athleta Christi-vé olvasztották, a kisugárzás és az energia semmit sem kopott. Folyamatos pörgés, őrjöngés és feloldódás, amit a banda képes volt még most is megidézni a színpadon.

A nagyszínpadnál Kiss Tibi a Quimby-vel keverte fel a port az éjszaka folytatásában, még a HÖOK sátorban a magyar popzenei élet dinoszauruszai tértek vissza egy poén party erejéig. Előbb az UFO-val szerelmezhettük a napolajat, majd az Animal Cannibals tartott közönség bevonásos retro koncertet.

A továbbiakban ismét pihentethette magát az ember a karaoke állatkertjében, majd hajnali háromkor indulhatott a zarándoklat az OTP színpadja felé, ahol a Space Inhalerz csapata zárta-kezdte a napot hajnali öt környékéig pörgős elektronikával.

Némi hajnalnézést követően pedig jöhetett a sátorszéli összeomlás boldog következőnap várással.