Válogatottak és tanszékalapítók körében - interjú Pap Csabával

Pécsi Bölcsész: Hol és hogyan kezdődött ez a történet?

Pap Csaba: Évekkel ezelőtt a BTK HÖK-kel úgy döntöttünk, hogy felkaroljuk a hallgatói sport ügyét. Akkoriban ugyanis gondot jelentett, hogy a PTE-s bölcsészek számára nagyon szegényes volt a mozgási lehetőségek felhozatala, illetve nem tudott a kar felmutatni nagyobb sporteseményeket sem. A lejáró HÖK-ös mandátumom megújítása helyett úgy döntöttem, hogy inkább ennek a helyzetnek a megváltoztatásán kezdek el dolgozni, úgy gondoltam, sportreferensként többet tehetek az egyetemért azzal, ha megszervezem a bajnokságokat és összefogom a hallgatókat. Erre figyeltek fel később a Magyar Egyetemi - Főiskolás Sportszövetségnél is.

PB: Magyarán szólva ezt a díjat a népszerűsítésben játszott tevékenységedért kaptad?

PCs: Mondhatjuk, hogy igen. Sikerült összefogni a hallgatókat, és rávenni őket, hogy kezdjenek el mozogni - ez BTK-s viszonylatban elég jelentős eredménynek számít. Az eddigi slágertéma labdarúgás mellett sikerült más sportágakat, tevékenységeket is behozni a kínálatba - fallabda, tenisz, tollas, pingpong-, de emellett életmód és fitnesz programokat is megszerveztünk. Előző félévben például Katus Attila személyi edző, életmód tanácsadó, világ- és Európa–bajnok sportoló volt meghívott vendégünk. Szintén ehhez a témához kapcsolódik, hogy sikerült kedvezményes bérleteket is biztosítanunk a hallgatók számára. Amit, mint igazán fontos fejlesztési területet kiemelnék, az az egyetemi nagypályás és kispályás labdarúgó bajnokság, amely népszerűségével és részvételi arányaival az egyik legnagyobb egyetemi bajnoksággá duzzadt az évek folyamán.

PB: Az eddigi tapasztalatok alapján van „közönség kedvenc” sportág, amit sikerült meghonosítani a karon?

PCs: Az első hely egyértelműen a labdarúgásé. A kosárlabda viszi el a második helyet. Ellenben az egyetemnek van egy hivatalos sportága is, az asztalitenisz. Nemrég volt asztalitenisz bajnokság, rögtön a szünetet követően. Bár rizikós volt az időpontválasztás – nehéz ilyen esetekben a rendezvényt kellő képen meghirdetni –, ennek ellenére nagyon sokan jelentkeztek, többen, mint vártam. Ilyen esetekben érzem, hogy a munkánknak van eredménye.

PB: A többi kartól kaptál segítséget a munkához?

PCs: Ebből a szempontból a munkámnak határozott eredménye van. Sok karon vették át a példát, és kezdtek el sportreferenseket alkalmazni. Abban a munkában, amit egy éve még egyedül végeztem, mára több segítőtárs is akad, lehetőség van felosztani a feladatokat. Kimondottan jó együttműködés kezd kialakulni például a Pollackkal és a TTK-val, kezdünk összeszokni, javul a kommunikáció, ami régebben nem volt jellemző. A sportban elvileg nincsenek ellenségek, csak ellenfelek, ennek ellenére a PTE-n belül a karok mindig is kissé elzárkóztak egymástól. A bajnokságokkal ezen a mentalitáson is sikerült változtatni.

PB: Milyen érzés volt átvenni a Hallgatói Díjat?

PCs: Furcsa volt, mert ilyen díjat három egyetemista kapott mindösszesen, a többi díjazott pedig hatvan év körüli, sokszoros válogatottak vagy tanszékalapítók. Alig hittem el, hogy velük említenek egy lapon. Hihetetlenül jó érzés volt.

PB: Az eredményed is az: Te vagy az első bölcsész, és egyben az első határon túli magyar, aki megkapta a díjat, ráadásul harminc alatt.

PCs: Ne hozzatok zavarba!