Mit kapunk édesanyánktól, nagymamánktól, amit nem tanítanak az egyetemen?

Itt a május, közeledik az anyák napja. A nap, amikor azokat ünnepeljük, akik mindent megtettek értünk és felneveltek; azokat a nőket, akik félretették a saját boldogságukat, csak azért, hogy nekünk szebb életünk és gyermekkorunk legyen. Nehéz csokorba szedni, hogy mégis miket köszönhetünk az anyukáknak és nagymamáknak, hiszen annyi mindenért lehetünk hálásak nekik. Ebben a cikkben összeszedtem öt szívből jövő tanácsot, amit általános érvényűen minden anyukától megtanulhatunk. A következőkben ezeket olvashatjátok.

Az első ilyen jókívánság: mindig mindenre van megoldás, az anyai megérzésre pedig hallgatni kell (ha ők azt mondják: ez nem jó, az tényleg nem jó!). Mennyiszer hallhatjuk az életben, hogy minden rendben lesz, nem kell pánikolni. Sokszor nem is hisszük el az adott szituációban ezt az álláspontot, de visszagondolva az esetre, rájövünk, hogy igaza volt anyukánknak. Tényleg nem kellett volna ennyit agyalni rajta; megoldódott a végére. Az anyai megérzésre mindenképpen hallgatni kell, hisz ez nekik olyan, mint Pókembernek a pókérzék. A belülről jövő megítélés, hogy valami rossz lesz; tudjuk, hogy anya okkal mondja ezt, így nem bölcs dolog vitatkozni vele.

A második tipp, amit sokszor hallhattatok már ti is: csak akkor ugrunk, amikor már a szakadéknál vagyunk. Én ezt főleg az érettségi időszakban és a nagy megmérettetések előtt kaptam meg mint varázsigét. És teljesen jogos a felvetés, miért aggódjak egy olyan dolog miatt, aminek még a közelében sem vagyok. Hiszen ez csak felesleges stresszt okoz, és miután túlesünk az adott dolgon, akkor már viccesen tekintünk vissza rá, hogy mégis miért kellett ezt ennyire túlkomplikálni.

A harmadik okosság, amit kaptam az anyukámtól: nem futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel. Hát igen, ez is egy eléggé ismert kifejezés, minden egyes megromlott barátságnál és kapcsolatnál megkaptam. „Kislányom, minek kell neked erőlködni, ha tudod, hogy úgysem fog visszafordulni a szekér” – ennek így kell lennie. Persze ezt mindig butaságnak gondoltam és nem találtam benne értelmet, de most már visszatekintve teljesen jogos az egész.

A negyedik tanács az anyukák receptje az élethez. Az összetevők egyszerűek, de az elkészítés már egy nehézkesebb folyamat. Kell hozzá kétszáz gramm szeretet, négyszáz gramm cél és értelem, kettő kanál elfogadás, egy jó nagy adag optimizmus és hála, valamint ne felejtsük ki a hatvan gramm rugalmasságot, és persze a végén szórjuk meg egy nagy marék humorral. Az elkészítéséhez sok idő, türelem és figyelem szükséges. Viszont fontos, ha esetleg megakadunk, nyugodtan kérhetünk segítséget másoktól. Persze mindenkinek létezik egy saját receptje, esetleg más-más arányokkal, itt magunknak kell megtalálni a tökéleteset.

Az ötödik javaslatot pedig én küldöm mindenkinek.

Értékeljétek és szeressétek az anyákat, mivel ők mindent megtesznek értetek.

És ha hibáznak, ne felejtsétek el, ez egy emberi dolog. Nekik is ez az első alkalmuk a földön, pont úgy, mint mindannyiunknak. Becsüljétek meg őket, hiszen nélkülük nem lennénk.

Talán ezért van minden évben anyák napja: az év összes többi napján az anyukák figyelnek ránk, ezen az egy napon pedig lehetőséget kapunk, hogy mi vigyázzunk rájuk. Mutassátok ki, hogy szeretitek és tisztelitek őket, hálásak vagytok mindenért, amit értetek tettek.

Boldog anyák napját minden anyának és nagymamának!

Grafika: Szabó Dalma